Január 11. vasárnap

Eléggé álmosan ébredtem. Mint mindig (legalábbis nekem, anyunak nem biztos hogy megszokott vagy de?Hmmm. Majd egyszer meginterjúvolom. ) olvastam. Ezzel nem is lenne baj, de fél tizenkettőig. Éjjel. Na ez már probléma. Ez okozta azt a "hullafáradtvagyoksemmihezsincskedvem"  reggeli pillanatot. Amikor felkeltem anyu nem volt otthon, mert szokásos vasárnapi körútját járta. Addig (természetesen / természetellenesen) olvastam. Mikor megjött akkor is néztem a sorokat teljesen belemerülve a cselekvésbe. Miközben készült az ebéd, faltam a sorokat a regényben. Egyszóval egész nap olvastam a Késtél nevezetű könyvet. Egyszerűen nem lehetett kiszakítani a kezemből, csak akkor engedelmeskedtem a kérésnek mikor anyu elkiáltotta magát:
-Ebéd!
-Jövök is- szólt a válasz azonnal. Ha anya főz akkor azzal mindenkit "elvarázsol" vagyis mindenki evés után ül  a tévé előtt. Az étrend paradicsomleves volt majd paprikás krumpli kovászos ubival. Finom volt. Nagyon. Ezek után anyu leült a géphez dolgozni, én meg tanulni és este fél hatig tettük a dolgunkat. Ennyi volt a mai nap.

Zita